2010. január 18., hétfő

Megfogyva bár, de törve nem...

Megfogyva bár, de törve nem...
Végig a Spartacus ösvényen

A 2010-es év első közös túráját a Spartacus ösvény bejárására szerveztük. Az ösvény a Visegrád mellett induló Apátkúti-völgyet köti össze a Lepence-völggyel.

"A szintben haladó ösvény - valószínűleg az 1930-as években - vadászösvényként került kiépítésre. Ma is vadászati céllal használják. Az ösvény végigjárása augusztustól novemberig tilos, mivel a környék vadállományát a jelentős kirándulóforgalom zavarná. Az ösvény jelzett turistaúttá alakítására ezért nem került sor. A túrát járó olvasóinkat a csendes, a vidéket nem zavaró magatartásra külön is figyelmeztetjük."
Budapest Nyugati pályadvarról indultunk a 9:07-es szobi vonattal. Ezzel Nagymaros-Visegrád állomásig utaztunk, ahonnan lesétáltunk a komphoz és 10-kor már a Dunán hajózott 8 fős csapatunk a szemközti part, Visegrád felé. Hideg, de szép tiszta idővel fogadott minket a természet. Miközben megcsodáltuk a fellegvár látványát a folyóról, a komp korlátjára fagyott párából még egy hógolyó is készült.
Az átkelés után megkávéztunk a templommal szemközt és most már tényleg nekivágtunk a gyaloglásnak. A falut az erdei iskolánál hagytuk el, innen utunk a piros jelzésen vezetett. Hamarosan elértük az Ördögmalom-vízesést aminek a medrét alkotó szikláin, köszönhetően a fagynak, csodaszép jégképződmények keletkeztek.

Az Apát-kúti-völgyben futó patak az andezittufa-lépcső zúgóján keskeny kővályút koptatott. A sziklapad alatt az örvénylő víz mély medencét mosott ki magának.
A vízesés alapos megtekintése után tovább folytattuk utunkat. Ahol a túristaút keresztezte az Apátkúti-patakot, átkelés közben Dávid megcsúszott és elesett, esését tompítandó letette a kezét, sajnos jobb kezének gyűrűs ujja kificamodott és egészen furcsa szögben állt. A túrát így sajnos nem tudta folytatni. Anikó lestoppolt a közeli műúton egy autót és Danival együtt visszakísérték Dávidot Visegrádra. Mivel orvost itt sem találtak, Anikó férje autóval visszavitte őket Budapestre, ahol a kificamodott ujjat helyrehozták.

A szerencsétlen baleset után megmaradt 5 fős csapatunk megkereste a GCspar multi geoláda első pontját, a Hétvezér kopjafánál. Itt még bevártuk Anikó telefonhívását, a faluból jelezte, hogy
mivel orvost itt nem találtak, a férje autóval visszaviszi őket Budapestre, ahol a kificamodott ujjat majd helyrehozzák.

A kopjafa megszemlélése után rátértünk a Spartacus ösvényre. Ami valóban egy jól kiépített és karbantartott ösvény, kedvesen kanyarogva, végig szintben haladva vezetett minket tovább utunkon. (Na jó, azért egy icipict emelkedik, mint azt Árpi megjegyezte...) Az ösvényen, nagyjából félúton található a Jenő kunyhó. Itt áltunk meg ebédelni. A kunyhó maga egy príma kis faház az erdő közepén. Különlegessége, hogy nincs lezárva, de berendezést mégsem rombolták le vandál kezek. Van benne egy konyha asztallal, lócával, székekkel, egy polcon edényekkel, meg egy szoba néhány matraccal, két szép cserépkályha, szóval remek kis hely. Mi most a ház melletti asztalnál rendezkedtünk be. Gázfőző avatás keretében mentateát főztünk, majd megmelegítettük ebédünket, egy zakopanei illetőségű paradicsomos töltött káposzta konzervet, amelyből a rá eső részt Piró Mátyás király juhászát megszégyenítő ügyességgel zsemléből készített tányérból, szintúgy zsemléből készített kanállal fogyasztott, ráadásul a végén mosogatás helyett az étkészletét is elfogyasztotta jóízűen.




A kunyhótól az ösvény második fele következett, ahol elhaladtunk egy sziklás oldal mellett, ahonnan parádés kilátás tárult szemünk elé, a hegyek közül még a Duna is kikukucskált. Láttunk még egy érdekes képződményt, a Sziklatűt (azért nekem inkább torony volt) és hamarosan elértük a Pilisszentlászlóra vezető zöld jelzést.

A zöld jelzésen már hamar beértünk a faluba. A falu határában hívott telefonon Dávid és Anikó, hogy a János kórházban ellátták a sérült ujjat és már hazafelé tartanak ők is. A faluban a busz érkezésére várva még elücsörögtünk, elbeszélgettünk egy órácskát a Gesztenyésben, azután a majdnem üres busszal Szentendréig, onnan HÉV-vel Budapestig utaztunk.




Összességében 14 kilométert sétáltunk és azért feljebb is jutottunk cirka 300 méterrel. A kis balesettől eltekintve jól éreztük magunkat. Szokatlan volt, hogy nem esett, sőtt még a nap is sütött. Legközelebb, ha már hosszabbak lesznek a napok és levelek is lesznek a fákon, megint eljövünk és megnézzük az ösvényt, megmutatjuk azoknak akiki most lemaradtak róla, de akkor már nem állunk meg Pilisszentlászlón, tovább megyünk, fel a Dobogókőre és talán még onnan is lejövünk...

Résztvevők: Kulcsár Anikó, Polonyi Dávid, Kósa Dániel, Osváth Piroska, Kucsma András, Matus Balázs, Nyilas Árpád, Madarász Péter



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése