Tudtat, hogy szép az erdő esőben?

Az idei tanév harmadik túráját szervezte iskolánk természetjáró csapata. Ezúttal ismét a Pilist vettük célba. A már bejáratott 8:35-ös busszal indultunk Újpest Városkapu állomásról. Ezúttal szerencsére nem volt akkora tumultus a buszon mint első túránk alkalmával.

Tahitótfalu hídfőnél intettünk búcsút a tovarobogó busznak, majd a sárga jelzést követve indultunk a hegy belseje felé. Az erdö csodálatos színes őszi arcát mutatta nekünk és hamar megbarátkoztunk a hol szemerkélő, hol erőteljesebb esővel, szelecskék által a sárga lombokról nyakunkba hulló testes vízcseppekkel.

Első állomásunk a Hétvályús forrás volt, ami mellett szép kiépített tűzrakóhely is található és valóban, a forrásból előbugyogó víz hét favályún keresztülcsorogva indul keskeny kis érként a Dunába, majd Fekete tengerbe vezető hosszú útjára.

A forrás után a sárga háromszög jelzésen haladtunk tovább, ami igen bátran, meredeken szökik neki a hegynek. Szerencsére kiálló gyökerekből, kövekből szinte természetes lépcsőn kapaszkodhattunk fel, ami most nedves és csúszós volt.

A forrástól a gerincre kimászva elértük a piros jelzést amin már rövid sétával meghódíthattuk a Vörös-kő 521m magas csúcsát.

Vörös-kő: Leányfalu felett emelkedő, 521 m magas orom. ÉK-K-DK felé szép kilátás nyílik róla. Jól látszik innen a Szentendrei-sziget, a Cserhát nagy része, sőt tiszta időben a Mátra is. A tetején lévő szovjet felszabadulási emlékműhöz évtizedeken át április 4. alkalmából nagy tömegeket megmozgató emléktúrát szervezett az MTSz. A későbbi időkben megrongált emlékművet 1996-ban hozták rendbe. Közelében több asztal, pad, esőbeálló található és egy nagyobb faépítmény, egy hajdani kulcsosház.

Innen szép időben csodálatos panoráma tárul a turisták szeme elé, de most sem panaszkodhattunk, igen érdekes látványt nyújtott a felhőbe burkolódzó táj. A csúcs meghódítása után a picivel alatta található esőházba (volt kulcsosház) húzódtunk be, ahol megebédeltünk, körbekínáltuk a magunkkal hozott süteményt és meleg teát.

Megbeszéltük, hogy a csúszós sáros útviszonyok miatt módosítunk eredeti elképzelésünkön és Leányfalu helyett, egy hosszabb de lankásabb utat választva Pilisszentlászlóra ereszkedünk le.

Pilisszentlászló: a hegység legmagasabban fekvő községe. Már az Árpád-házi királyok is szerették a helyet szépsége miatt, a vadászházban, ami a mai templom-dombon állt, gyakran megpihentek. Ezt 1291-ben a Pálos remete szerzetesek vették át. A későbbi királyok (Nagy Lajos és Mátyás király) is szívesen tartózkodtak itt. A török pusztítás után a felvidékről szlovákok költöztek ide.

Így azután a piros jelzésen indultunk el, szó szerint a felhők között jártunk, kipróbáltunk egy kisebb esőházat, némi fügét eszegetve, tovább folytattuk utunkat a Pap rét érintésével. Közvetlenül a falu előtt még volt egy rövid ám annál sárosabb szakasz. Ezen átcsúszkálva pontosan elértük a 14:35-ös buszt amivel Szentendréig, majd onnan HÉV-el utazva értünk haza.

Összességében 15 kilométert gyalogoltunk és az időjárás ellenére jól éreztük magunkat. Hinnétek nem, még négy másik turista csoporttal is találkoztunk utunk során, tehát megállapíthatjuk vannak akik szeretik az erdőt esőben is!



Résztvevők: Kósa Dániel, Kucsma András, Kulcsár Anikó, Madarász Máté, Madarász Péter, Osváth Piroska